Kávé híres képeken (folytatás)

Audrey Hepburn és George Peppard az Álom luxuskivitelben egy jelenetében.

Hepburn és Peppard kölcsönösen utálták egymást egyik leghíresebb filmjük forgatásán. Egy kanál vízben meg tudták volna fojtani egymást, ami ráadásul mindenki számára nyilvánvaló is volt. Audrey szerint a férfi túlságosan nagyképű volt, Peppard pedig boldog apácának nevezte a mindenkivel kedves színésznőt. Ám a film megjelenése után barátokká váltak. Talán épp a közös kávé hozta őket közelebb egymáshoz.

Ahogy Csitáry-Hock Tamás mondja: „Csak egy kávé... egy sötét és keserű ital. De mennyi minden tud lenni egy kávé. Nem csak egy sötét és keserű ital. Nem csak egy illat, egy íz... vagy mégis... egy illat, egy íz. De nem a kávéé. A Kedvesé. Akivel kávézol. Akinek kellemes az illata. Lényének illata. Ami lelkéből árad. Ami élénkít. Jobban, mint a kávé. Nem is élénkít, életet ad. Értelmet a létednek.

És nem csak a létnek ad értelmet a kávé. Számos művész, író, költő, zeneszerző, festő, fotográfus hajtó ereje, nem egyszer témája is a kávé, a kávézás hangulata, a kapcsolatok manifesztációja.

Couple in a Café, near the place d’Italie, c. 1932 © Estate Brassaï Succession, Paris

Brassaï, vagyis Halász Gyula úgy ment el Párizsba, hogy nem tudott fényképezni, ennek ellenére művészként, ezt a formáját választotta az önkifejezésnek. Csupán pár évvel később, egy pillanat alatt vált igazi párizsivá, és adta át munkáin az éjszakai élet esszenciáját.

Ritkán látott fotóin megelevenedik a kapcsolatok bonyolult íve, hálója. Az öröm, és a bizonytalanság, a csábítás élménye. 1930-tól fényképezte az Éjszakai Párizst, majd a Titkos Párizst. 1937-től, 25 éven keresztül a Harper’s Bazaarban jelentek meg Brassaï-képek. Elsősorban művészportrék, műtermi enteriőrök, de 1949 után a különböző utazásain készített képei is.